Kutyánk sétáltatása nem egyszerű, amikor először fogjuk pórázra. Szabadon, a főúton vagy az utcán mondhatni veszélyes dolog elengedni. Fontos, hogy kutyánk vezérelje a sétálást, ne pedig mi. A kutya vagy mellettünk vagy előttünk megy, ha élvezi a sétálást. Ha leül vagy lefekszik a földre, mintha odagyökerezett volna a lába, akkor azt jelzi, hogy nem tetszik a sétálás. Lényeg, hogy ha kilépünk az utcára, hagyjuk, hogy kutyánk arra vigyen, amerre megy. Persze legyen kijelölve egy cél, hogy mondjuk a 2 utcával arrébb lakó barátnődhöz sétálsz a kutyával, majd vissza. Ha a kutya beakar térni másik utcába, akkor rászolsz, hogy például: "Maci nem!", ha leáll szaglászni, akkor álljunk meg mi is, hiszen most nem mi akarunk sétálni, hanem a kutyát visszük sétálni, azt kell elérnünk, hogy élvezze is. A kan kutyák gyakran megállnak egy-egy fa tövének "megjelölésére", ezt mindig várjuk ki türelemmel! Ha sietni szeretnénk, akkor vezérszóval irányítsuk a kutyát (például: "Gyere!"). Szóval fontos, hogy a kutya sétálgathasson, szaglászhasson, elvégezze a dolgát és élvezhesse a kintlétet! Az ürüléket közelező összeszedned utána! |