A napszúrás, illetve a hőguta tulajdonképpen a hõszabályozás súlyos, gyakran végzetes zavara. Jellemzõi a hõtermelés erõsödése, a hõleadás csökkenése, a következményes hõpangás; az állat szervete a termelt hõtõl sem a sugárzás, sem lihegés lévén nem képes megszabadulni (pl. páratelt levegõben, zsúfolt, meleg helyiségben). A tünetek rövid bágyadtság után drámai hirtelenséggel lépnek fel: gyengeség, légszomj, hányinger, mozgászavar, ájulás. A 43 celsius fokos testhõmérsékletet elérõ kutyák szinte kivétel nélkül elpusztulnak, de az is gyakran elõfordul, hogy az állat hõmérséklete alatta marad ugyan a 43 foknak, mégis elhullik. A hõguta és a napszúrás együttesen is elõfordulhat. Ezt a jelenséget egyébként elsõsorban a sima, rövid szõrû ebeknél figyelhetjük meg, mivel ezeknek az állatoknak nincs hõcsökkenést elsõsegítõ bundájuk. A nagy szõrzet ugyanis olyan, mint a juhász subája, nemcsak a hideg, de a meleg hõség ellen is védelmet nyújt, persze csak átlagos hõmérséklet-ingadozás mellett. Sok gazda nem gondol rá, hogy a tûzõ napon hagyott autóban kutyája szinte elviselhetetlenül szenved, ugyanígy az árnyéktalan udvaron, a kiállítások napsütötte ringjeiben. Sok eb kapott már hõgutát az 55-60 fokra felmelegedett autóban, annak ellenére, hogy az ablakok résnyire nyitva voltak. Az ilyen hõmérsékletet a kutya csupán 20-30 percig képes ártalom nélkül elviselni. Megóvhatjuk a kutyát a számára káros hõmérsékletû és páratartalmú levegõ hatásától, ha ilyen idõszakokban mentesítjük az erõs mozgás alól, a tûzõ napsütés elõl pedig árnyékba viszzük. A hõguta tüneteinek jelentkezésekor az ebet itassuk meg bõségesen hideg vízzel, testét locsoljuk le, és mielõbb vigyük állatorvoshoz.