A fegyelmező képzést behívással kezdtük akkor, amikor Gianna hozzám került, 9 hetesen. A sípját már előre beszereztem (az Alapképzésben az Eszközöknél olvashatsz a sípról és a sípjelzésekről egy bővebb fejezetet), így már az első vacsorájánál a tállal a kezemben fújtam neki a HOZZÁM-ot. Én erre egymás után sok rövid sípjelet ( . . . .) használok. A szóval történő behívással nagyon sokáig nem foglalkoztam, mert a kölykök sokkal hamarabb megtanulják a nem-verbális kommunikációt (síp, testbeszéd, morgás, hangsúlyok), mint a szóbeli közléseket.

Minden étkezéskor a síppal hívjuk a kölyköt a teli tálkához. 3-4 nap múlva, ha meghallja a behívó sípjelet, a kert legtávolabbi végéből is pillanatok alatt nálunk terem! Ekkor soha nem szabad a kölyköt becsapni! Mindig legyen a zsebünkben egy-két jutalomfalatka zacskóban, és amikor napközben vagy délután a kertben a legjobban el van foglalva, akkor fújjuk meg a sípot, az etetéseken kívül napjában maximum háromszor, nehogy megunja. Viszont a kölykök általában még annyira falánkak, hogy bármilyen izgalmas dologgal van is elfoglalva, vágtában jön oda hozzánk. Először röviden megsimogatjuk, megdicsérjük, majd odaadjuk a falatkát és “MEHETSZ!” kíséretében elengedjük.

Nagyon fontos, hogy minden fegyelmező vezényszó után (HOZZÁM, ÜL, FEKSZIK, MARAD), el kell “engednünk” a kutyát, önmagától ezeket a vezényszavakat SOHA nem oldhatja fel! Ez már korán egyértelművé teszi számára, hogy ezek a vezényszavak addig érvényesek, amíg fel nem oldjuk azokat. Feloldó vezényszó pl. a MEHETSZ, amikor szabadon elrohanhat, a LÁBHOZ, amikor pl. ültetésből elindulunk, vagy a HOZD, amikor helyben maradásból elküldjük az apport tárgyakért. Ha ezt nem tesszük, elbizonytalanítjuk a kutyát, hiszen egyes helyzetekben megköveteljük tőle a parancs hosszas végrehajtását (helyben maradás, láb mellett haladás), máskor pedig ráhagyjuk, hogy abból önkényesen kimozduljon. A kutya nem tudja elemezni a helyzetet, hogy éppen abban a szituációban van-e, amikor önállóan dönthet, vagy nincs. Ezt a szabályt már a 2-3 hónapos kölyöknél is alkalmazni kell, így rögtön a helyes magatartást tudja megtanulni. Természetesen ekkor még nem követeljük meg tőle, hogy szabatosan hajtsa végre azokat, de pl. amikor a falatkát odaadjuk neki, miközben rágja-nyeli, már mondjuk is, hogy MEHETSZ és elfordulunk tőle, jelezve, hogy ennyi volt! Később már kicsit tovább simogatjuk, visszatartjuk a falat átadása után is, amikor iramodna el, és a MEHETSZ-szel egy időben elengedjük.

Ahogyan egyre növekszik a kölyök, és már apporttárgyakat is dobálunk neki, egyre inkább elhagyjuk a falatkát, és séta közben, magunkhoz hívjuk és amikor bejött, falatka helyett jutalmul egy dummyt dobunk neki. Ez a kölyöknek fokozatosan ugyanolyan fontos lesz, mint a falatka, sőt, 6-8 hónapos korára teljesen átveszi a falatka helyét. A lényeg az, hogy mindig érdemes legyen valamiért odajönnie hozzánk!

A behívást különféle helyzetekben, különféle terepeken kell gyakorolni, és nem csak akkor, amikor a pórázt rá szeretnénk tenni szaladgálás után! A kutyakölyök nagyon eszes, hamarosan kitalálja, hogy a behívó jel nem jó dolog, mert akkor meglasszózzák és haza kell menni, így hamarosan nem fog odajönni hozzánk. 3-4 alkalommal hívjuk be falatkával, vagy dummy dobással, idősebb korában pedig csak egy simogatásért vagy valami más ürüggyel és csak minden ötödik alkalom legyen pórázra vétel. Sőt! Akár pórázra is vehetjük, majd 1-2 perc múlva elengedjük, így nem tudja kiszámítani, hogy mikor marad a póráz és mikor kerül ismét le a nyakáról!

Soha ne hívjuk be a kutyát olyankor, amikor biztosak vagyunk benne, hogy nem fog odajönni hozzánk, és nem tudjuk kikényszeríteni sem! Amikor 4-5 kutyával kergetőzik a parkban, biztosan elfeledkezik magáról, és nem jön oda hozzánk, ilyenkor inkább várjuk meg azt az 1-2 percet, míg lecsillapodik a játék, menjünk oda a kutyához és vegyük pórázra. Ha megengedjük, hogy ne engedelmeskedjen, nagyon hamar kitanulja, hogy mikor van olyan helyzetben, amikor ezt megengedheti magának! Ne tegyük meg neki ezt a szívességet.

Akármilyen rosszaságot csinált is ebünk előtte, akármennyire nem hallgatott is a FÚJ-ra vagy a NEM-re, SOHA NE BÜNTESSÜK MEG AKKOR, AMIKOR VÉGRE VISSZAJÖTT HOZZÁNK!! Soha többé nem lehetünk biztosak a behívásban akkor, ha egy hozzánk beérkezett kutyát megverünk. Ne is dicsérjük meg, mert azt ilyenkor nem érdemli meg, egy-két kemény szóval (Nem szégyelled magad! Csúnya, rossz kutya!), ronda pillantással adjuk tudtára, hogy amit előzőleg csinált, azzal nem vagyunk elégedettek, de ne bántsuk! Én – ha semmiképpen sem hajlandó rám figyelni, és visszajönni – ilyenkor inkább odarohanok a tett helyszínére (kukázás, macskázás, stb…) szép csöndben, és elkapom a grabancát, de alaposan! A jókor adagolt büntetést mindig a csíny elkövetésének pillanatában és annak helyszínén kapja a kutya, hogy pontosan tudja, miért kapja. Természetesen csak akkor, ha előzőleg rászóltunk, hogy NEM SZABAD, vagy FÚJ vagy NEM és ezt érti is már az eb!

forrás: kutyapszichologia.hu